Forgatókönyvek - Waffentreue hadművelet - A caporettói áttörés
1917. őszére az olasz fronton harcoló osztrák-magyar csapatok igen meggyengültek, tartalékaik vészesen kimerültek, harci moráljuk hanyatlott.
Az osztrák-magyar hadvezetés arra a következtetésre jutott, hogy az Isonzónál és a Karszt-fennsíkon védekező Svetozar Boroevic vezérezredes vezette hadseregcsoport helyzetét csak egy gyors, megelőző jellegű ellentámadással lehet megjavítani. Báró Arthur Arz von Straussenburg gyalogsági tábornok, Ausztria-Magyarország haderejének vezérkari főnöke, a támadás kiindulópontjaként a Flitsch és Tolmein között elterülő medencét szemelte ki. A csapatok helyzete (Tolmeinnél az osztrák-magyar erők az Isonzótól nyugatra álltak, és Flitschnél is a folyó közelében húzódtak állásaik) segítette elhatározását, de az offenzíva végrehajtásához német segítségre volt szükség. A német legfelsőbb hadvezetőség úgy döntött, hogy Otto von Below gyalogsági tábornok vezetésével hét hegyi harcban tapasztalt hadosztályt - erős tüzérségi, aknavető, valamint vadász- és bombázórepülő-alakulatokkal - bocsát szövetségese rendelkezésére. A német alakulatok most első ízben jelentek meg az olasz frontszakaszon. Ekkoriban az orosz és a román fronton a nagyobb harccselekmények gyakorlatilag már megszűntek, így onnan a Monarchia hadvezetése hét osztrák-magyar hadosztályt csoportosított át a délnyugati frontra. A hadművelet a "Waffentreue" (szövetségesi hűség) fedőnevet kapta. Az eredeti támadási terv 1917. szeptember 8-án nyerte el végső formáját. A délnyugati front parancsnoksága a hadművelet kezdetét eredetileg október 22-re tűzte ki.
A hadműveletet jól álcázták. A szövetségesek mindenképpen el akarták hitetni, hogy a támadás Dél-Tirolból indul. A megtévesztés érdekében Otto von Below tábornok nagy kísérettel tüntetően a tartományba utazott, majd onnan titokban tért vissza hadseregéhez. A német alpesi hadtest három rohamzászlóalját a tiroli fronton be is vetették, ráadásul hamis rádióüzenetekkel zavarták meg az ellenséges felderítést. Az elterelés olyan jól sikerült, hogy az olaszok az Isonzó mellől több hadosztályt tiroli frontszakaszukra szállítottak át.
1917. október 22-én estére a tüzérség és a gyalogság elérte a számára kijelölt állásokat. A késedelem és a katonák kimerültsége miatt az offenzíva időpontját végül két nappal későbbre halasztották...
1917. október 24-én reggel nagyon rossz idő volt, a támadás helyszínéül kiszemelt völgyekben esett az eső, az azokat kísérő magaslatokon erősen havazott. A tájon uralkodó köd miatt rövid távolságokra is alig lehetett ellátni, ami szinte lehetetlenné tette a saját és az ellenséges tüzérségi célmegfigyelést. Az áttörés sikere pedig alapvetően a tüzérség eredményes működésétől függött. A meglepetés eléréséhez a hadvezetés a nagy erejű, de rövid ideig tartó tüzérségi előkészítés mellett döntött.
A központi hatalmak támadása hajnali két órakor, két és fél órás gázlövéssel kezdődött...
Az offenzíva megindulásáról Migend Dezső így ír:
"Október 24-én, hajnali három órakor gázalarmot jeleztek. Fél négy táján pokoli dübörgés támadt. A mögöttünk lévő hegyek sötétlő lejtői, mint megannyi vésztűz, ezer és ezer ágyú torkából csapott ki egyszerre a láng. A robbanások borzasztó erővel reszkettették meg a levegőt. A hegyi ütegek éles csaholását elnyelte a nehéz mozsarak vontatott bömbölése. A 30 és feles lövedékek félelmetes vonítással húztak el a fejünk felett. Az alattunk elterülő olasz völgyekre nehéz gáz- és füstfelhő telepedett, amely összefolyt a nedves októberi éjszaka ködével.
Jó félóra múlhatott el, amíg a meglepett olasz tüzérség felocsúdott, és vad kétségbeeséssel viszonozni kezdte a mieink ágyúzását. A nagy villás farkú aknák siketítő reccsenéssel robbantak körülöttünk sűrű egymásutánban. A pergő dübörgésben a mindenfelől felcsapó tűz-, láng- és kőzáporban görcsösen, moccanás nélkül tapadtunk a fagyos, éles kövekre.
Fejemben homályos gondolatok kóvályogtak. Egyre emlékszem: >...Ha halnom kell, taníts becsülettel halni...< Tompa kiáltás ütődött a fülembe: Sturm! Hurrá!
Gépiesen, mintegy villámütésre indult meg az egész rajvonal a kőfalon, a tátongó sziklarepedéseken, a forró gránáttölcséreken és a gőzölgő holttesteken keresztül - előre!”
Eligazítás:
Központi játékos: 6 kártya
Te kezdesz.
Olasz játékos: 3 kártya
Az első és második körben 1 helyett 2 kártyát húzol, így 5 kártyád lesz.
Győzelmi feltételek:
8 kitüntetés.
Belluno, Piave di Cadore és Codropio kitüntetés-hexák a Központiak számára.
Különleges szabályok:
Az I. o-m. hdt. figyelmen kivül hagyhatja az első ellene dobott zászlót. Ha megtámadják és nem is pusztul el, valamint vissza se kell vonulnia, visszalő az őt megtámadó ellenséges egységre 1 kockával, függetlenül a tereptől. 3 figurája van és német rozettával van jelölve.
A 14. német hadsereg egységei lépnek 2 hexát és támadnak. Német spéci jelvénnyel vannal jelölve.
A 4. körig a központi tüzérség nem mozoghat, mivel csak később tolták előre.
A hegyek átjárhatatlanok.
A domboktól nyugatra és északra minden üres hexa domb hexának számít.
Az olasz jobbszárnyon levő egységek többségének 3 figurája van (mivel áthelyezték az olaszok legtöbbjét nyugatra egy várt központi támadás miatt). Medics and Mechanics-szal 4 figurájuk is lehet.
Felhasznált irodalom:
http://crowland.uw.hu/images/csata/caporetto.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Caporett%C3%B3i_%C3%A1tt%C3%B6r%C3%A9s
Földi Pál: A világtörténelem nagy csatái
A küldetést Murvai Róbert Dávid (Jány G.) készitette.
Megj.: Mivel sok központi figura van használva, ezért japán figurák is szükségesek lesznek a felrakáshoz, ám lehet pótolni őket más módon is.
- A rovat további cikkei:
